Valaha-volt mély mederben, valaha-lesz végtelenben bandukolunk mind a ketten, fölöttünk az éjszaka, mögöttünk az út pora, bennünk meg a hallgatás, a megbicsakló vallomás. Valaha-volt folyó partján, üldögélnénk, ha lehetne, kezem arcodon matatna, kiúsznánk a végtelenbe. De fölöttünk az éjszaka, vállainkon a hold pora, forrás vize vígan habzik, kicsi arcod könnyben ázik. A hegyháton a fenyőfák kihallgatják az éjszakát, bennünk pedig riadót fúj a boldog otthontalanság. |
Nagy István Attila: Forrás vize
2007.09.19. 08:46 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr21170034
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások