 | A kamasz-titkok kusza bolyha ködként már nem kavarog. Titok volt a Tánja, a Tonja, noha lába lilára fagyott. Titok volt a vad meg a tarló, a csillag, a gomba-sereg, gyerekkorunkban az ajtó titokzatosan nyekereg. Úgy szálltak a világból a titkok, mint hókuszpókuszoló rejtelmes célu fakírok szájából a tarka golyó. A rengeteget meg a rónát bűvös pihe lepte be. A leányszemekben a mókák üde tánca, bűvölete. Rejtelmes korcsolyapályán motyogtuk a titkokat és akárcsak a titkok, gyáván súrlódott kézhez a kéz. De felnőttünk - senki se várta - s a fakír vendégszerepel: nyűtt frakkban gyerekkori tájra utazott el trükkjeivel. El is feledett már végül. Csak bántani bír e csaló: ma már titok és csoda nélkül települ vállunkra a hó. A varázsgolyók hova szálltak? Nem titkon sajdul e seb. Talányt már más se kínálhat, hisz belőlünk is kiveszett. S ha egymást éri simítva a férfi s a nő keze, csak kéz az - nincs meg titka - csak kéz az - értitek-e? Adjátok a köznapok titkát, az egyszerű, vézna csodát, halkan, remegőn, mezítláb csak egy jöjjön legalább! (Eörsi István fordítása) |
Jevgenyij Jevtusenko: Titkok
2007.09.21. 09:58 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: jevgenyij jevtusenko
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr65172127
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások