Jevgenyij Jevtusenko: Köszönöm

2007.10.09. 13:47 :: janedoe

Mondd: „köszönöm”, a szivárgó könnynek, s ne töröld sietve a szemed. Hogyha sírva is - létezni könnyebb. Halott, aki meg sem született. Ha törten, ha verten is - ki élő, plazma-éjszakában nem maradt. Léte a teremtés szekeréről ellopott zöld fűszál-pillanat. Nevess nagyot, fogd marokra késed, harapd, mint retket, az örömöt. Rosszabb volna meg-nem születésed, életed akárhogyan nyögöd. Fagyalszirom-zuhatagban járva, semmitől s mindentől részegen, eszméltessen a világ csodája, ámulj önnön létezéseden. Az égboltról ne hidd, hogy mennyország, de váddal se bántsd az életet. Nem köszönt be még egy élet hozzád, ez az egy is - véletlen tied. Ne a korhadásnak higgy: a lángnak. A pitypangos fűbe vesd magad, ne könyörögj nagyon a világnak, nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt! Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba. Lelkek élnek a romok felett! Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba, ünnepelve akár szégyened. Köszönd meg a legfeketébb macskát, mely előtted keresztbe futott, utcán elszórt dinnyehéjak mocskát, amelyen a lábad megcsúszott. Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak: szenvedésed is hasznodra volt. Mondd: „köszönöm”, a legárvább sorsnak, hiszen az is ember sorsa volt. (Rab Zsuzsa fordítása)

1 komment

Címkék: jevgenyij jevtusenko

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.