janedoe kedvencei

John Keats: Ode to Autumn

2007.10.09. 10:05 :: janedoe

Season of mists and mellow fruitfulness, Close bosom-friend of the maturing sun; Conspiring with him how to load and bless With fruit the vines that round the thatch-eves run; To bend with apples the moss'd cottage trees, And fill all fruit with ripeness to the core; To swell the gourd, and plump the hazel shells With a sweet kernel; to set budding more, And still more, later flowers for the bees, Until they think warm days will never cease, For Summer has o'er-brimm'd their clammy cells. Who hath not seen thee oft amid thy store? Sometimes whoever seeks abroad may find Thee sitting careless on a granary floor, Thy hair soft-lifted by the winnowing wind; Or on a half-reap'd furrow sound asleep, Drows'd with the fume of poppies, while thy hook Spares the next swath and all its twined flowers; And sometimes like a gleaner thou dost keep Steady thy laden head across a brook; Or, by a cyder-press, with patient look, Thou watchest the last oozings hours by hours. Where are the songs of Spring? Ay, where are they? Think not of them, thou hast thy music too,- While barred clouds bloom the soft-dying day, And touch the stubble-plains with rosy hue; Then in a wailful choir the small gnats mourn Among the river sallows, borne aloft Or sinking as the light wind lives or dies; And full-grown lambs loud bleat from hilly bourn; Hedge-crickets sing; and now with treble soft The red-breast whistles from a garden-croft; And gathering swallows twitter in the skies.

Az őszhöz Halk párák s édes ízek évszaka Jössz s hű híved, a sárga nap örül És összefogtok s dús fürtök soka Csügg a szőlőn a nádtetők körül, Vén alma-ágat áldott súly töret S zamat tölt minden őszi magvakat, Dinnye dagad, feszül édes bele A mogyoróknak s száz bimbó fakad: Késő virág, minőt a méh szeret, S már azt hiszi: örök méz-szüret, Bár nyári sejtje csordultig tele. Ki nem látott még téged? Kiszököm S megleslek gyakran csűrök közelén, Ülsz gondatlan a téres küszöbön S hajad lágyan leng a cséplés szelén, Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol Hozzád s elaltat és nem éri már Sarlód a szomszéd, reszkető kalászt, Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol Patak tükrére s friss italra vár, Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd. Hol a tavasz nótái? mind halott? Mi gondod rá! van néked is zenéd: Míg esti felleg sző be halk napot S a tarlón rózsák színét szűri szét, A parti fűzfák közt busongva dong A szúnyograj, mely száll meg szétomol, Mert kapja-ejti kényén könnyű lég, Kövér nyáj béget s visszazeng a lomb, Tücsök cirpel, veres begy is dalol: Vékonyka fütty a szérűskert alól S gyűlő fecskék zajától zúg az ég. (Tóth Árpád fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: john keats

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.