 | A szád jutott eszembe, hogy mennyi mindent lehetne játszani vele. Vagy a bátor csontok a válladon. És aggódom, hogy érdekel-e még Téged is az én vállam vagy a szám vajon. Ez a szerelem mint a rák, csendes. Ugyan folyton legyőz s minden sejtemen uralkodik de láthatatlan. Nem simogatlak, nem becézlek - csak gondolatban. Legalább így, Te is maradj velem. Elszomorodnék hűtlenségeden. |
Utolsó hozzászólások