Fölöttem nyúlánk, áldásra emelt Karú fatörzsek s krétaköd, Leroskadok, s a rőt avar befed, Elbújtat gombái között. Enyém e föld, e vétkes-védtelen, És tőle mindent megkapok: Hangyatürelmét adja énnekem, S lelkét, mely csípős, mint a jód. Bolyongásaimat bevégezem. És gyökér-labirintusod Mélyébe veszve végül meglelem, Titánia, a trónusod. Halott nevem eméssze hát a tűz! Mellvértem rozsdás leveled. Átkozz, ölj meg, királynőm, csak ne űzz, Ne űzz el innen engemet. (Baka István fordítása) |
Arszenyij Tarkovszkij: Titánia
2007.10.28. 07:21 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: arszenyij tarkovszkij
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr84210477
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások