Hol az örök titok szunnyad, van egy túlvilági rét. Itt jártam, e földi útnak véletlen vendégeként. Erdők, vizek áradása. Fönn egy szárny suhan velem. Égitestek vad futása vonta ködbe életem. Nem a te csókodtól égtem, sorsom nem hozzád füzött. Érzem: új út készül értem napkelet s nyugat között. Így rendeltetett: a szótlan sötétségbe szárnyalok. De senkinek búcsúzóban semmit hátra nem hagyok. Ahol minden vihar hallgat, messze hagyva földedet, szememet, mint iker-holdat kigyújtom a mély felett. (Rab Zsuzsa fordítása) |
Szergej Jeszenyin: Hol az örök titok szunnyad
2007.10.28. 00:41 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: szergej jeszenyin
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr98210386
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások