![]() | Földre szakadt lyukacsos fátyol a ködtakaró. Ablakokat, kapukat, házfalakat maszatol távolivá, idegenné. Csak a képzeletem játszadozik nevenincs színekkel, s szövetét szőném újra az ősznek, sűrűn erezett, napfényes szövetét. Abból lenne ruhám, nagy kalapom; körülöttem kavarogna a bál; hullana rám falevél, rózsaszirom, pihetoll, bódító liliom. Most valahol nyugalom van, nyár és meleg. Imbolygó lámpavilág vész el, a szürkület átjárja a filcesedő elmét. Meglepetést nem várok, Habakuk. Hívjál néha, vagy írjál hosszú levelet! Hátha szelídül e mély csendben a várakozás. |
Fischer Mária: Másodpercnyire a tél
2007.11.03. 03:34 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: fischer mária
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr47216631
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások