 | – Szólaljatok meg egyszer már, gigászi titok-kolosszusok az Óceán irdatlan kék örvény-talapzatán… – Mit mondhatnánk neked, ember, kiváncsi hasonmásunk, mit úgyis nem találsz ki? Állunk kihűlt kráterek szirtfalán, ahogy a sajgó őskori magány magát a testvér kőbe tudta ásni: mi is a lélek tomboló tüzének kihűlt vulkánjai, kővé meredt álmok – akár a tieid. Ne kérdezd a titkunkat. Se több, se kevesebb, mint bármié, amit emberi ész tett, mint a versé, mit most ír le kezed. |
Somlyó György: Rapa Nui szobrai
2007.11.22. 16:30 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: somlyó györgy
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr88238342
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások