 | Ezt a napot nem várta senki még úgy, mint anyám. Még támadott a tél, a frissen hullt hó ablakunkig ért, a borostyánkő-csőrű hímrigó dermedve hullt a vadszőllő közé. A temető-út hó-leples jegén - jaj, babonás jel - elesett a pap - S ez a nap mégis: bölcső volt neki, mely a tavasz-csecsemőt rengeti. És szólt: Hiába hull. Holnap, fiam, egy kakaslépéssel megnő a nap. Nőtt, nőtt. Pár nap s az olvadás kicsalt. Jaj, a hóember milyen furcsa rom. Eltemetem a meggyászolt rigót s nézem a nagy kakast az udvaron. Parancsoló, piros királyfejét, izmos lábát, az idő-mozditót - Egy kakaslépéssel - milyen csudás... S este, mikor a fejem leteszem, milyen félelmes, milyen óriás. Idő-kakas. Ó, hány titokzatos kakaslépés mért illanó időt, amíg kilépte mind az éveket. Patak hány indul, pázsit hány ujul, amikre kék szemével nem nevet. Szilveszter volt. Éjfél. A levegőben szivárványos rakéták tűzszaga. A mámor és rakéták versenyében süvöltött a berlini éjszaka. S egy képet láttam, messze, keleten: fenn a hegyoldal fehér hóalap. Madár áll rajta, misztikus, magas: sírdomb felett az óriás kakas, emeli lábát - s egy kakaslépéssel megnő a nap. |
Áprily Lajos: Szilveszter
2007.12.31. 10:03 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: áprily lajos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr62210396
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások