Gergely Ágnes: Széttört üveggolyók

2008.04.29. 21:34 :: janedoe

Mondd, láttad már te is, hogy este tíz után, mikor a fák az utcát átölelve tartják, s a gesztenyéken lassan, nagyon lassan felizzanak a gyertyák, s mikor mindnyájan hazamennek, kik mindezt látva látták, s a kapuk alól kidől a huzat megingatni a lámpát, s mikor szemben két árny egymásra hajlik s a villanykapcsolóba markol, s a foszló-sárga ablaknégyszögek sorban lehullnak a falról, és igaztalan szájad minden szerelmest elátkoz: nekik csönd van a csókhoz, neked nincs a világhoz, mert széttört üveggolyók az éjszakák, szállnak, zuhognak, felragyognak, neszezve ütődnek a fáknak s az ablakodnak mondd, tudod te, mi az, hogy este tíz után neked minden zizeg, világít, hat érzékedre hatszáz üvegszilánk zuhog, mondd, láttad már a mások éjszakáit? Mindig a másokéit! S voltál-e megbocsátó, hogy a csont is pattogott fejedben, mint az óra? Mondd! Mert úgy tudd meg, hogy én tíz éve látom, még csak ki sem kell nyitni a szemem. Egyszer a seb sebezni is tanít. Ha erre jársz, gondold meg, idegen.

1 komment · 1 trackback

Címkék: gergely ágnes

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.