| Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez én vagyok, az én sorsom, e mély sor a homlokodon: bocsáss meg, nem így akartam, ennyi lett, ki sorsa ez, enyém, tied? nem tudom. Szobákban éjjel, idegen tükrök előtt néha megállok: nézd anyám, fiad idegen arcán indulnak már a ráncok, hasonlók, mint a tieden, és kopva, elomolva, mállva két testünk visszaporlik lassan egy testbe, egy porba, egy anyába. |  |
Márai Sándor: Anya
2008.05.04. 10:29 :: janedoe
3 komment
Címkék: márai sándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr74453042
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona · http://www.anolin.blogol.hu 2008.05.07. 06:42:50
Nagyon sok anya-verset olvastam, de ilyen hozzám közelállót, mint ez, nem. Egyszerüen ngyon szép vers. Tudom, Máraitól nem lehetett volna mást várni és köszönöm, mert nem ismertem.
janedoe 2008.05.07. 07:37:57
Anyák napjára valami olyasmire vágytam, ami (számomra legalábbis) új - aztán csak néztem hitetlenkedve, hogy miképp lehet, hogy ezt a gyöngyszemet eddig nem ismertem. örülök, hogy te is így érzel ezzel kapcsolatban :)
Ilona · http://www.anolin.blogol.hu 2008.05.09. 10:10:27
Így voltam vele én is, hogy valami ismeretlen, de szép anyáknapi verset másoljak be. Aztán maradtam Dusan Mama c. versénél, mert egy kicsit benne van az én sorsom,Katona Klári nagyszerü elöadásában.
Utolsó hozzászólások