Emlékszel, milyen szépen ragyogott az a csillag? Nem volt más az égbolton, mégis beragyogta az egész világot! Behunyt szemed éjszakája sem volt vigasztalan, mert tudtad: ott ragyog fölötted, s ha ott marad, jöhet bármilyen rettenet, nem történik veled semmi, amit ne akarnál. Mert a te akaratod nem volt más, mint a csillagból sugárzó erő akarata. De szép is volt! Emlékszel? Vállamra hajtottad a fejed, és azt mondtad: így marad az idők végezetéig. Hallgattam, befelé suttogva válaszoltam: most már elmerülhetek a végtelen óceánban. |
Nagy István Attila: Csillag
2008.05.10. 10:22 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr85462361
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások