E szép és otthonos világban derűsen csillognak a kések, s a hajnal csodaszép - ezért is nem mulasztják el a szegények. A holddal áradt vizeket kihult szellőcske gyűri ráncba, az ág közt óvakodva leng a jóllakott szemek parázsa. A fák csupasz magányukat emelgetik: párjuk szerelmét, s egymásnak vetett vállukat összetartja a meztelenség. Most én is így állok veled, e szép világ magába békít, aludj csak, majd felkeltelek, mire a csillogás megérik. |
Baka István: Hajnaltól reggelig
2008.09.06. 06:47 :: janedoe
1 komment
Címkék: baka istván
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr26650718
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona · http://www.anolin.blogol.hu 2008.09.08. 14:06:59
Finom, lélekemelö vers a képpel együtt.
Utolsó hozzászólások