Csönd lepi borókás partok meredélyét. Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét. Folyamszegély hűs leple felett patkói kék csengése lebeg. Remete szél, óvakodva, lassan avart tapos útkanyarulatban. Égő-piros csipkebokorra hajolva láthatatlan Krisztus sebeit csókolja. (Weöres Sándor fordítása) |
Utolsó hozzászólások