Előadás előtt még hazarohantunk a Levendula utcába, hogy Szigfridnek mindent elmeséljünk. A pajta kapuja be volt csukva, és valami különös buffogás hallatszott mögüle.
Peti belesett a résen.
- Szigfrid megőrült - mondta ijedten.
Bekukucskáltunk mi is.
Szigfrid a pajta minden berendezését az egyik sarokba hordta, s most ott állt a középen, harcias pózban. Mély torokhangon morgott, aztán három hatalmasat ugrott a mennyezet felé.
- Nem jó - mondta szomorúan, és a nadrágja zsebéből nagy, piros kockás zsebkendőt húzott elő, és törölgetni kezdte verejtékező arcát.
Aztán újrakezdte. Morgott, és vadul ugrálni kezdett. Később törzshajlításokat és hasizomgyakorlatokat csinált. A verejték patakokban csorgott róla, egyre jobban elfáradt.
- Mit csinálsz, Szigfrid? - kérdezte Peti.
- Izé... semmi - dadogott Szigfrid. - Ilyen hamar megjöttetek?
- Egyáltalán nem jöttünk hamar. Beteg vagy?
- Ugyan! Mi van Szilviával?
- Ma este kiszabadítjuk.
- Óriási! - dörzsölte össze a mancsát Szigfrid. - Két ugrással ott termek, egy morgás, százfelé szalad az egész banda!
- Mit csinálsz?
- Hogyhogy mit csinálok? Kiszabadítom a feleségemet. Vagy talán nélkülem akarjátok?
- Csak nem gondolod, hogy elviszünk felfordulást csinálni? Még csak az hiányozna!
- Veletek akarok menni - könyörgött Szigfrid.
- Nem jöhetsz! - mondta szigorúan a kisfiú.
Szigfrid búsan leült a kirojtosodott karosszékbe, és a mancsát bámulta.
- Ágyat kellene szerezni Szilviának. Nem lesz hol aludjon - mondta Gabriella.
- Igen, egy ágyat szerezni kell. Majd körülnézek a padláson. A múltkor mintha láttam volna fönt egy régi ágyat. Egyelőre jó lesz az is.
- Pszt! Nézzétek csak - tette a szája elé az ujját Gabriella -, Szigfrid sír.
Tényleg. Szigfrid lehajtott fejjel ült a karosszékben, és a szeméből könnypatakok csordogáltak.
- Szigfrid, mi bajod? Ne sírj - mondta megindultan Peti.
- Egész délután tréningeztem - zokogott Szigfrid -, veletek akarok menni!
- Jól van, ne bőgj! Velünk jöhetsz. De ígérd meg, hogy rendesen viselkedsz.
- Hurrá!!! - Üvöltött Szigfrid, és hatalmasat ugrott a levegőbe. Morgott egyet-kettőt, aztán lendületes ugrással elsöpört bennünket.
- Pardon - mondta. - Remélem, semmi bajotok.
Gabriella sziszegett, megütötte magát.
- Nem szégyelled magad? Fellökted szegény Gabriellát.
Szigfrid megijedt, hátha mégsem jöhet velünk, és laposakat pislogott.
- Izé... - mondta - nem láttátok a nadrágtartómat?
- De igen, rajtad van - mutatott rá Gabriella. |
Utolsó hozzászólások