| Ez egy magányos éjszaka úgy rémlik, nem találsz haza a város, mintha ismerős későnyár vagy koraősz sikátorok a hegyre fel találkoznál valakivel de minden utca elhagyott függőleges lámpasorok lépések zaját hallani megfordulsz, ott áll valaki ott áll, de hát nem az, akit ez már egy másik város itt mikor kilépsz a folyosón egy váll, egy arc feléd hajol egy száj, vársz valakire, rád betölti a Nap udvarát és visszhangzik a tereken könnyű lábbal futsz végtelen homokpartokon tűz a Nap lobog a csönd, zúg a hajad és egy torony, a vízesés csipkéire tűnődve néz ilyen magasról csupa kék a folyó mögött a vidék de mintha tisztul, a füvön az út mellett valaki jön lassanként kiélesedik a kép, a háttér, szürke sík csak az a magányos alak közeledik a fény alatt s ahogy megfogja a kezed fellobban az emlékezet és rendeződnek a szavak a látvány és a mozdulat és a tárgyak felületén végigtapogat az a fény az évek sugaraiban formára talál, ami van. |  |
Imre Flóra: Magányos éjszaka
2009.03.25. 15:57 :: janedoe
2 komment
Címkék: imre flóra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr291025078
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
murcica 2009.03.26. 08:22:43
Egyrészt nagyon jó a versválasztás, a hangulata az enyémet tükrözi.
Másrészt kár, hogy ritkábban kerülnek fel újabb és újabb versek!
Másrészt kár, hogy ritkábban kerülnek fel újabb és újabb versek!
janedoe 2009.03.26. 09:23:38
kedves vagy, köszönöm! nyakig voltam munkával, hiányoztak a versek nekem is.. talán most már több időm jut ide.
Utolsó hozzászólások