 | Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma. Az Alkonyt hívtad, ím leszállt, itt van, fogadd: setét legét a halk városnak leplül adja és békét hint emitt, amott meg gondokat. Most, míg a csőcselék szivét kínnal maratja a mord hóhér, a Kéj s vad ostort bontogat, a rossz dáridón a nép az únt csömört aratja, add, Bánatom, kezed: hagyd a bolondokat. Jer! Nézd, lehajlanak holt éveink az égi erkélyekről, fakó ruhájuk selyme régi; mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel; egy vén híd-ív alá a Nap holtan zuhan már, s Keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel: ott - hallod, édesem? - a csöndes Éj suhan már... (Tóth Árpád fordítása) |
Charles Baudelaire: Áhítat
2009.11.04. 13:08 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: charles baudelaire
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/1498213
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó hozzászólások