Él valahol valaki jelen valóan ebben a XXI. századi csendben, kalapáló szívvel néz a csillagokba, mert nincs már jövő, csak elsiratott múlt, amelyben otthontalanul kóborol az ember. Pedig kellene még egy csöppnyi virrasztás: a test és a lélek magára figyelő lázadása, amikor lehet még, mielőtt szemhéjai alatt eltűnik a nap, s nem lesz más, csak az ismeretlen, nyirkos éjszaka. |
Utolsó hozzászólások