Mint százkezű szél a riadozó vetéseket, megrohanlak, vagy mint a nap, mikor reggel beleveti magát karjaiba a meztelen tavaknak. Megrohanlak: a hálám rohan meg. Rettenetes fény gyúl át rajtam: nem látlak tőle, pedig itt vagy s te magad keresed az ajkam. Nem látlak - Emberek vagyunk még? Káprázat visz hintázva föl-le. Egyszer, súgod, egyetlenegyszer! Aztán zuhanok, mindörökre. Egyszer, súgod még, s én kialszom, feketén, kábultan, halottan, de te már megőrzöl, ahogy a napfényt őrzi a föld sötét s nehéz aranyban. |
Szabó Lőrinc: Őrizni fogsz
2009.11.08. 23:17 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: szabó lőrinc
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr471509923
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások