Mint ama Villon hajdanában, Kivégzésünkre várva itt Énekelgetjük balladásan Az időt s foszló tagjait. Egy jóformájú comb s a többi, Anatómiai lelet - Nem sok kell fényét összetörni; Szerelmeink ki érti meg? Mert nincs ítélőszék, se törvény, S fellebbezésnek nincs helye; Instanciázunk az öröknél, S reménykedünk. Pedig, mire? Nem őrzi meg a rímes írás Testem szikráztató kezed, S hangod változását, ha meglátsz - Szerelmeink ki érti meg? Fejed tétova köszöntését, A felszivárványló mosolyt, A fulladást az ölelésért, Mikor erünkbe vágy osont; A ritkán engedő szorongást - Holnap a végleg nem lehet - Őrző szemmel igézzük egymást. Szerelmeink ki érti meg? Ajánlás: Herceg, nevess, hisz másod úgysincs ; Testünkre föld hull és kövek, Szavad se lesz, hogy újrahódíts: Szerelmeink ki érti meg? |
Imre Flóra: Ballada az időről
2009.11.17. 20:33 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: imre flóra
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr241532776
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások