 | A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak emelj ki mélyeimből üveges-közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a csönd virága |
Juhász Ferenc: A csönd virága
2009.11.21. 08:59 :: janedoe
3 komment
Címkék: juhász ferenc
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr51541191
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Balgos 2009.11.21. 15:36:31
Kár az utolsó versszakért,amúgy gyönyörű.
Balgos 2009.11.22. 22:29:38
"Olvadok, mint a hó..."
Utolsó hozzászólások