| Idő, örök öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatag, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad. Csak nézed, hogy a tenger és a könny, A vér és víz hogy árad és apad, Csak nézed, hogy vív a fény és a köd S hogy múlik el világ és pillanat: Idő, örök öreg, mi lenne, mondd, Ha egyszer elszunnyadnál és e zord, Nem lankadó játék megállana: A hulló őszi lomb a lomha légben S az elmúlás halálhozó ködében Szívemből szálló sóhaj dallama? | .jpg) |
Juhász Gyula: Az időnek
2009.11.28. 13:35 :: janedoe
1 komment
Címkék: juhász gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr321558527
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Balgos 2009.12.02. 14:20:08
"...mi lenne, mondd,
Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
Nem lankadó játék megállana..."
A közepébe bele kis Tell VIlma
Ha egyszer elszunnyadnál és e zord,
Nem lankadó játék megállana..."
A közepébe bele kis Tell VIlma
Utolsó hozzászólások