| Stiamo, Amor, a veder la gloria nostra, Cose sopra natura altere e nove : Vedi ben, quanta in lei dolcezza piove; Vedi lume, che'l cielo in terra mostra. Vedi, quant' arte dora, e 'mperla, e 'nnostra L'abito eletto, e mai non visto altrove; Che dolcemente i piedi e gli occhi move Per questa di bei colli ombrosa chiostra. L'erbetta verde, e i fior di color mille Sparsi sotto quell'elce antiqua e negra, Pregan pur, che 'l bel pič li prema, o tocchi; E 'l ciel di vaghe e lucide faville S'accende intorno, e 'n vista si rallegra D'esser fatto seren da si begli occhi. |
.jpg) | 159. szonett Szerelem! állunk őt ámulva, kit káprázatul küldött az ég a földre. Nézd: hogy szitál a szépség fény-esője! Az angyal ő, ki földünkön lakik. Nézd ritka köntösét, — hogy elvakít elefántcsont-disze s aranyja, gyöngye! Mily andalítva ring e karcsu, gyönge test, míg csábitja árnyékos csalit! S a zöld füvet s ezerszinű virágot nézd: a vén tölgy alatt mind esdve kéri, hogy rálépjen, vagy csak érintse lába. S a szem szikráitól kigyúlni látod a felhőt, — földön, égen minden élni s örülni kezd, amerre néz a drága. (Képes Géza fordítása) |
Utolsó hozzászólások