| Vörös kőpadló, súrolt asztalok, rajtuk keskeny, keményített az abrosz, a kandallón tányérnyi, barna óra szúette lábon dől hozzá a falhoz. Famutatőja rándul, mint az ín öreg lovak meggöbösödött térdén, és halkan percen, mintha széna hullna, vén, lomha testük a jászolhoz érvén. Mert istálló volt hajdanán e hely, mielőtt még a tisztaság kifente, s a holt lovak szelíd farára méláz a kávéillat gomolyán az elme. Nyílik az ajtó. Jő a dús szakácsné, kávészag árján imbolyogva szintén, és hátrabök, magyarázva, hogy arra félrefitult arccal szundít a pincér. S a tálca! Ürmös!És micsoda sajtok ! Tejszin, kövérség, sonka rozskenyérrel ! Bizony még sokszor erre gondolok, a matracról majd felriadva éjjel. Kint az idő gyöngyszürke, mint a tenger, mely hantalan fickánd az ablakon túl, s a tompa zúgás, mint a némafilmnél a zongora, tán nem is vele kondul. Mert zsong a ház is, fortyan, köp a kávé, a piros sajtok körben puffadoznak, csusszan, zizeg a sok kemény terítő, s az asztalok szemérmes táncba fognak, s barna lépcső fogsorát kinyitja, s mély basszus-hangon hosszan hahotáz, zümmögnek mind termetes gerendák, és négy sarkát emelinti a ház, guggoltából feláll - a pincéjében megkottyannak a pálinkák, borok, és kéményéből bodrot eregetve a zsibbadástól vígan tántorog. Egy viaszkosvászon-csizmás halász a sziklák mögül éppen erre téved, megáll, felbámul, s látom, tenyerét riadtan kapja két kerek szeméhez. |  |
Nemes Nagy Ágnes: Reggeli egy dán kocsmában
2010.09.05. 20:55 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nemes nagy ágnes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr312273810
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások