| Legszebb volt az éjszaka, a szótalan, a csóktalan, melyben két ember elfeküdt egyetlen ágyon boldogan, hallgatva nem is túl közel, elég volt egymás hűkezét érezni néha simulón, s hallgatni künn a szél neszét. Tél volt, a kályha lángjai alig lobbantak, s - két szobor - feküdtünk egymás oldalán, csak néma szánkon a mosoly lett egyre tisztább, ékesebb, s meghalt bennünk az árvaság amire megreggeledett. Oh, több volt ez, mint szerelem, nem hevítette semmi láz, de mindennel megbékített az ajándék találkozás, minthogyha annyi tévedés, sötét tapogatása után a fénybe érnék végre ki, hogy megtaláljam új hazám... vagy mint tengerbe ért folyó, kit őseleme vesz körül s szívében magasság és mély egyetlen csókban csendesül, míg minden cseppjében betelt s megszűnt az út, a szomjúság, s élete boldog vegyülés, napfényben édes áramlás. | .jpg) |
Hajnal Anna: Legszebb volt az éjszaka
2011.01.15. 14:08 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: hajnal anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr112585624
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások