Hozzám nőttél észrevétlenül, Beépültél húsomba, vérembe, Itt élsz velem legbelül, Tested lenyomata beégett testembe. Szemeid néznek vissza tükrömből, Mosolyod lebeg az éjszakában, Ajkad mesél vágyról, szerelemről, Ismertelek már egy más világban. A szeretetnek vagy örök szelencéje, Flastrom az összes sebemre, Az odaadás forró, édes kemencéje, Nyugtató csók a lelkemre. Nem tudunk semmit a jövőről, Csak tobzódunk önfeledten a mában, Pillanatokat lopunk az időből, S a végtelent leljük egymás karjában. |
László Ilona: Veled
2011.02.20. 10:49 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: lászló ilona
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr412666169
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások