.jpg) | A szavak a mi érintéseink. Minden o betûbe bezárjuk ami bezárható, és minden e betûbe elengedjük azt ami végtelen, mert a szavak mi érintéseink. A lélek origójától a tollhegyig tartó egyenes. A szavak a mi porondunk, díszletünk. A hõsök is mi vagyunk és a hõsök színjátékai. A szavaink közötti töredék szünet a mi csöndünk észrevehetetlen mozdulattalan mozdulat. A szavak a mi érintéseink ékezettelen szavak és rájuk hulló zokogó kérdõ- és felkiáltójelek valamint pontok és pontok és gondolatjelek. |
| Ne hidd, hogy mafla gyermek: ne védd agyon a nyelvet; bízz benne (úgyis elvet nyú-trendit, Ódon Elvet) - vétek vitrinbe tenned: szeresd, de élni engedd. |  |
| I. fejezet, amelyben megismerkedünk Bruckner Szigfriddel, miközben újságot olvas |
| Ma is, mint mindig, pontosan fél ötkor befejeztük a munkát az Építészeti Hivatalban. Letettük a vonalzókat, ceruzákat, a kapuban elbúcsúztunk egymástól, és elindultunk hazafelé. A nagy házak, amelyeket terveztünk, ezalatt jóízűen szundikáltak a papíron, vagy talán éppen beszélgettek, és megmutogatták egymásnak az erkélyeiket és emeleteiket. Erről persze nem tudhat senki, mert a hivatal ilyenkor már teljesen üres. Nem siettem. Jó melegen sütött a nap. Sétálgattam és fütyörésztem. Mindig a Levendula és az Orgona utcán járok haza - a mi városunkban az utcáknak csupa ilyen szép virágnevük van. De nemcsak a nevük szép, gyönyörűek az utcák is, nagy lombú fáikkal, tenyérnyi kis virágágyásaikkal. Ilyenkor nyáron a fák alatt kellemes hűvös van, és jólesik alattuk sétálgatni. Ráadásul por sincs, mert erre autók nem járnak - túl szűkek és girbegurbák az utcák. Én a magam részéről, bevallhatom, nagyon örülök ennek. Véleményem szerint minden városba kellenek olyan utcák, ahol nem járnak autók. És az is jó, ha ezeknek az utcáknak virágnevük van. Hazafelé menet először az Orgona utcán megyek végig. Az Orgona utca derékszögben a Levendula utcába torkollik. Itt, pontosan az Orgona utca torkolatával szemben áll egy ház. Magas kőkerítése van, amelyre az építőmester mindenféle díszt fabrikált, oly módon, hogy a téglák egy részét kijjebb rakta a falban, mint a többit. Rátarti és előkelő díszek, de azért látszik, hogy az építőmester csuda jókedvű volt, amikor csinálta. Régi a kerítés is meg a ház is. Az udvart még sohasem láttam, de gondolom, hogy szép lehet. A gesztenyefa miatt, amelynek lombja átnyúlt a kőkerítésen. A ház oldalát zöld repkény futotta be. Az ablakkereteket barnára mázolták, csak a nagy, üveges terasz farészei voltak fehérek. Szigorú, vastag fala volt a háznak - abban az időben, amikor építették, még ilyen vastag fal volt a szokás -, és régi, megbarnult, mohás cserép fedte. |
 | Ó álmodó, micsoda álmokat szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt, míg a nappalok szörnyű szőttesét meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét, hogy mégis, újra, szebben összeáll, rívó élet és mosolygó halál a képen összebékél, elpihen, s magára lel a sértett értelem. A múltra hág az új fényben derengő puhaszájú és érzékeny jövendő, s nyomában ott léptet félénk lovon a rózsástalpú, szelíd hajadon, a hajnali reménység, szép húga; az ég meggyűrődik, alázuhan, a szél csücskeit összehúzza, meg is köti, botjára szúrja, elindul vele vándorútra, s a föld ott marad egymaga, se teteje, sem ablaka, s akkor kinyitja viola szemét a bársony szerelem, s ott lebeg súlyos mosolya a föld felett, mint kupola. Ó, álmodó, nincs hit szivemben, nincs isten, aki óvna engem, anyámnál is öregebb lettem, s a halál egyre közelebb, — terítsd arcomra álmodat majd, mint egy szemfödelet! |
| All alone at the end of the of the evening And the bright lights have faded to blue I was thinking ’bout a woman who might have Loved me and I never knew You know I’ve always been a dreamer (spent my life running ’round) And it’s so hard to change (can’t seem to settle down) But the dreams I’ve seen lately Keep on turning out and burning out And turning out the same So put me on a highway And show me a sign And take it to the limit one more time You can spend all your time making money You can spend all your love making time If it all fell to pieces tomorrow Would you still be mine? And when you’re looking for your freedom (nobody seems to care) And you can’t find the door (can’t find it anywhere) When there’s nothing to believe in Still you’re coming back, you’re running back You’re coming back for more So put me on a highway And show me a sign And take it to the limit one more time Take it to the limit Take it to the limit Take it to the limit one more time |  |
Utolsó hozzászólások