[1906 után] csütörtök este Feketecukrom, arany Gyurikám, az előbb, a vacsoránál, küldtem neked egy lev. lapot, amelyen írtam: szombat délután 5 óra 10 perckor érkezem a lyoni vonattal. Úgy örülök ennek, hogy még írni sem tudok. Táviratot nem küldök, mert úgyis biztosan hamarosan hozzád érkeznek leveleim. Nagyon szép vagyok, és bőrömbe se férek az örömtől: már útban vagyok feléd! Ide hajón jöttünk, pompás, szép út volt. Itt egy pár fénykép a kirándulásainkról! Látod, milyen Vigyorka lettem! Kövér és piros vagyok, ha meglátsz, tudom, kacagni fogsz te is – csak vigyázz ám, mert nagyon bolondos vágyakkal jövök hozzád, és rossz leszek nagyon, nagyon. Édes, arany Gyurikám! Nem bírok már magammal! Milliószor ölellek csókollak, és mindenféle csacsiságot súgok a füledbe Itókád [keresztbe a következő lapon] bolond, bolond, bolond Na még egy puszit! |
 |
Utolsó hozzászólások