| Ma kicsit hozzád bújtam (ye, ye!) Ma kicsit megmozdultam Ma kicsit maradtam még volna... (ye, ye!) És nagyon jó lett volna, De milyen jó lett volna... |
Geszti Péter: Helló Édes (részlet)
2011.03.23. 09:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: geszti péter
Hidas Antal: Míg szeretlek élek
2011.03.12. 10:00 :: janedoe
| Amíg engem szeretsz, meg nem halok, élek. Sarkcsillagként vezetsz, haláltól nem félek. Távolság és idő széjjel nem tördelhet. Szerelmed egyre nő, oldja e förtelmet. Vonszolhat a vihar, förgeteg forgathat: Vakmerő óhajjal állom e borzalmat. Szeretlek oly nagyon, mint ahogy soha még. Nő a fű. Hallgatom zizegő énekét: tavasz lesz, tavasz van Felvonul az élet, tüzel a tavaszban Míg szeretlek élek. |
 |
Szólj hozzá!
Címkék: hidas antal
Jónás Tamás: A szád jutott eszembe
2011.03.11. 10:00 :: janedoe
 | A szád jutott eszembe, hogy mennyi mindent lehetne játszani vele. Vagy a bátor csontok a válladon. És aggódom, hogy érdekel-e még Téged is az én vállam vagy a szám vajon. Ez a szerelem mint a rák, csendes. Ugyan folyton legyőz s minden sejtemen uralkodik de láthatatlan. Nem simogatlak, nem becézlek - csak gondolatban. Legalább így, Te is maradj velem. Elszomorodnék hűtlenségeden. |
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: jónás tamás
Jószay Magdolna: Szemed csillagot nevet
2011.03.10. 10:00 :: janedoe
| Mikor szemed csillagot nevet, dallamok születnek és virágok serkennek. Amíg nem leszel mellettem, s hajnalonként fáradt tükörképembe réved tekintetem, csillagaidat majd szemembe képzelem. Úgy várom majd, hogy homlokomon virágok ébredjenek, s dallamaink téged mosollyá varázsolva arcomra teremtsenek. |
 |
Szólj hozzá!
Címkék: jószay magdolna
Kosztolányi Dezső: Nők
2011.03.08. 06:09 :: janedoe
.jpg) | Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekből aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen-cikázó tétovaságommal, ha nem lennétek ti, megértők, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hű sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagott az örömtől, hogy vagytok s én is vagyok, mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. |
a találatért köszönet Balgosnak
Utolsó hozzászólások