It was many and many a year ago, In a kingdom by the sea, That a maiden there lived whom you may know By the name of Annabel Lee; And this maiden she lived with no other thought Than to love and be loved by me. I was a child and she was a child, In this kingdom by the sea: But we loved with a love that was more than love - I and my Annabel Lee; With a love that the winged seraphs of heaven Coveted her and me. And this was the reason that, long ago, In this kingdom by the sea, A wind blew out of a cloud, chilling My beautiful Annabel Lee; So that her high-born kinsmen came And bore her away from me, To shut her up in a sepulchre In this kingdom by the sea. The angels, not half so happy in heaven, Went envying her and me - Yes! that was the reason (as all men know, In this kingdom by the sea) That the wind came out of the cloud one night, Chilling and killing my Annabel Lee. But our love it was stronger by far than the love Of those who were older than we - Of many far wiser than we - And neither the angels in heaven above, Nor the demons down under the sea, Can ever dissever my soul from the soul Of the beautiful Annabel Lee; For the moon never beams without bringing me dreams Of the beautiful Annabel Lee; And the stars never rise but I feel the bright eyes Of the beautiful Annabel Lee; And so, all the night-tide, I lie down by the side Of my darling -my darling -my life and my bride, In the sepulchre there by the sea - In her tomb by the sounding sea. | |
Lee Annácska Sok-sok hosszú esztendeje már Tengerpart bús mezején Élt egy kis lány - ismerhetitek Lee Annácska nevén S csak azzal a gondolattal élt, Hogy szeret s szeretem én. Gyermek volt s gyermek voltam én Lee Annácska meg én. De szerelmünk több volt mint szerelem Tengerpart bús mezején - Irigyeltek még az angyalok is Fenn a felhők tetején. S ez lett oka, hogy, sok éve már, Tengerpart bús mezején Felhők közül jött egy csunya szél S meghült Annácska, szegény; S elvitték úri rokonai S egyedül maradtam én: Koporsóba csukták el őt Tengerpart bús mezején. Irigyeltek az égi angyalok, Hogy boldogabb ő meg én, Az lett oka (mind jól tudjuk ezt Tengerpart bús mezején), Hogy jött felhőből éjjel a szél S meghült s meghalt szegény. De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én. Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord, Annácska küldi felém; S csillag ha ragyog, már véle vagyok. Annácska szemét lesem én; S igy az éj idején veled éldelek én, Jegyesem, szivem élete, szép kicsikém, Melletted a sír fenekén, Tengerpart bús mezején. (Babits Mihály fordítása) |
Edgar Allan Poe: Annabel Lee
2007.02.18. 21:00 :: janedoe
1 komment · 1 trackback
Címkék: edgar allan poe
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr9537759
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: yuzhoudz.com 2018.05.06. 17:31:03
Szexshop látogatás - szexshop
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mókuska 2007.05.10. 13:56:58
Imádom ezt a verset!! és végre megvan angolul is!! :D
Utolsó hozzászólások