Tetőről már esővíz csordogál Egy szürke négyszög ez a messzeség Körötte álmos, ólmos, nedves éj Csatorna csője csurgó vízben áll. Az emeleten vén cseléd dalol Lent vasalószag, száradó ruhák Ma kezdődnek a gyárak, iskolák, Sötét kapukban síró verkli szól. Távol vizekre köd ereszkedék S tompán feküsznek a mezők felett Levágott törzsek, nedves barna dongák. Most vége. Ez volt, ez lett volna még Végső esélyem. Elvégeztetett. És most Uram, bocsásd el a Te szolgád. |
Karinthy Frigyes: Naplómból
2007.02.18. 20:40 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: karinthy frigyes
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr2837753
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások