– Úgy határoztunk – mondta Bruckner Szigfrid –, hogy elvesszük tőled a virágot. – Jaj ne! – esett kétségbe Vacskamati. – De igenis elvesszük! – Dömdödöm – mondta ekkor Dömdödöm. Csodálkozva néztek rá. – Azt mondod, hogy kérdezzük meg a virágot is? – Döm. Megkérdezték hát a virágot. – Akarsz Vacskamatinál maradni? A virágnak szép virághangja volt. – Igen – mondta. – De hiszen nem öntözött! – Tudom – mondta a virág. – De hiszen nem kapálgatott! – Tudom – mondta a virág. – De hiszen rád se nézett! – Tudom – mondta a virág. – Aztán meg agyonöntözött. – Tudom – mondta a virág. – Agyonkapált. – Tudom – mondta a virág. – Sápadt lettél. – Tudom – mondta a virág. – Csenevész lettél. – Tudom – mondta a virág. – Akkor még miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid. – Azért, mert szeretem – mondta a virág. – Miért szereted? – háborgott Aromo. – Csak – mondta a virág. Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől. – Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak. A virág meg azt mondta: – Hiszi a piszi. És olyan boldog volt, amilyen még soha. |
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
2007.02.24. 09:41 :: janedoe
Vacskamati virágja (részlet)
Szólj hozzá!
Címkék: lázár ervin
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr839773
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások