Mint akinek bekötötték szemét s elvitték a rablók egy éjjeli autón a szörnyű szobába a vésztörvényszék elé, hol gyertyavilágnál vallatták zsiványok, aztán szemét bekötve, újra bekötve cepelték az éjben, rosszvégű kalandra, ordítóan-iszonyú sorsa felé: úgy jöttem én is e furcsa világra, bekötött szemmel, s úgy megyek el innen, bekötött szemmel, nem tudva honnan, nem tudva hová. Csak téptem a kendőt síró szememről, örökre csak téptem. De a végső percben, ha leszek s nem-leszek, ugye, majd föloldod, Isten? | ![]() |
Kosztolányi Dezső: Bekötött szemmel
2007.03.25. 19:39 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kosztolányi dezső
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr9550845
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások