Hópelyhek az én álmaim, Fehérek, halaványak, Néha eltűnnek-foszlanak, Alighogy földreszálltak. Hópelyhek az én álmaim, Fenn zizegve zenélnek, Szelíden, árván, félszegül - Meg ne lássa az élet! De néha szél jő hirtelen, Jőnek kemény fagyok S az ártatlan sok hópehely Vésztjóslón kavarog. Akkor halomba hullanak, Mint kísértetek nőnek S leplük végül elég a föld Felére szemfedőnek. És akkor, mintha Istenük Örök párbajra hínák: A feneketlen mélybe lenn Döngenek a lavinák! |
Reményik Sándor: Hópelyhek
2007.04.10. 19:26 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: reményik sándor
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr5056974
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások