Éltem aluvó asszonyéltemet S testem nem volt más - minden nyarak teste - Hajam a fáknak kusza lombja volt, Szívem a nappal leáldozott este. És nem volt más álomra nyílt szemem - Hiába hajlott ködfejtő betűkre - Mint minden víznek és minden egeknek Egymásba mélyedt magalátó tükre. Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg, November hóban őszi pára ült meg. Mindenik maggal kipergett az éltem És lenge lelkem lebegett a szélben. Te eljöttél és kiváltottál engem Te csudahántó megváltó szerelmem. Sebzett testem a nyarakból kiválott, Most talpig saját fájdalomban állok. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szívemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. |
Lesznai Anna: Ébredés
2007.07.03. 12:35 :: janedoe
1 komment
Címkék: lesznai anna
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr79110715
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
donofrio 2007.07.03. 14:31:41
Nem lehet megszólalni egy ilyen kép és vers után!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Utolsó hozzászólások