![]() | Veszendőn áll a szélszaggatta ég alatt a zsúptetős tanya, mohos, korhatag és halódó. Mint elcsigázott öreg állat, úgy nyújtóztatja tagjait, elgörbedt boronafa-tagjait, halálra készül. Újból meg újból meghalunk mi is vele. Ó, édes nagyanyám, aki tudtad az állatok nyelvét, aki tudtad a rozsmezők nyelvét, aki mindig csöndesen szóltál az aprónéphez – ne menj el, ne halj meg újra ezzel a fáradt, vén tanyával. Maradj velünk új házainkban. (Rab Zsuzsa fordítása) |
Ellen Niit: Emléktűz egy vén tanya helyén
2007.10.04. 10:42 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: ellen niit
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr15185520
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások