Karácsonyest, nyugalmas este, szemünk a friss havon mereng; és lelkünk bánattal övezve ki tudja merre, merre leng? - A szél kint a havat kavarja és trombitálva jár a tél; a lelkünk félve gondol arra, ki tőlünk most oly messze él… Karácsonyest. - Egy drága könnyben óh mennyi boldogság van itt! A gondolatunk messzeröppen és lelkével ölelkezik: - elcsöndesül az ég haragja, csillag ragyog, elült a szél és lelkünk áldva gondol arra, ki nemsokára visszatér… |
Szabó Lőrinc: Karácsonyest, nyugalmas este...
2007.12.24. 19:53 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: szabó lőrinc
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr28205686
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások