.jpg) | Szélfútta lomb közül jő a rőt, a szökkenő fény, a boldog ablakon ujjongva törve át azonnal táncba áll a színekkel, kik jöttén némán is bedalolják az üdvözült szobát. Mézszínű mezzóhang, arany gordonka szólam elzengő alkonyokról, mirólunk énekel, rólad örökre-ifjú s fehérhajúról rólam, kiket körülvirul az időtlen jelen: a piros heverőn még fejed nyoma a párnán, - eléri a sugár, felizzik a mosoly - lágy hosszú lépteid a szobán végig járván nesztelen folytatódnak álmomban valahol. Asztalon piros lángok, égnek hűs kardvirágok, kancsókban magas ágak, kibomló liliomok, mi így szeretjük: nyár van, mindig piros virág van, örökkön ünnep, gyertyák, fény, színek, illatok; filodendron kinyúlva felénk zöld tenyerekkel sok ágaskodó kézzel karéjos csillogás, a szárnyas pálmaág szól, rezeg finom neszekkel, zöld láthatatlan szélben ő zeng, a citorás; a parkett barna rőt - alkonyi tótükörben elnyúlva fürdik-fürdik fehér hattyui árny rézsárga hattyucsőrrel kilincse vár időtlen, az ajtó néma vággyal lefogott hattyuszárny. Ő őriz minket: Ő a nem hervadó jelenben, lágy alkonyfényben itt örökre ifjan jársz, veled az alkonyfénybe, örökös ünnepségre őrzőnk a fehér ajtó örökre összezárt. Őrzőnk a fehér ajtó kizárta a halált. |
Hajnal Anna: Alkonyfény
2008.03.09. 06:51 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: hajnal anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr48371547
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások