 | A talló kalászait hányva S a verebek közé belesvén Nagy szél kapott föl egyszer engem Hirtelen, áprilisi estén. Gyerekeit kereste arra S engem talált ott épp az utban. Bömbölt, örült s én mosolyogva Rengeteg mellén elaludtam. Vitt falvan, földeken keresztül, Meghempergetett jó sárosra, Cibálva és kacagva vitt egy Pesti, csatakos külvárosba. Az uccán vídám jasszok lógtak S még vidámabban verekedtek, Kiabáltak, kiabáltunk és A jasszok végül berekedtek. Mondom, valami nagy ünnep volt, A hívek templomokba mentek És reszketve, szomorú kézzel Áldották őket meg a szentek. S hogy a harangok búgtak, fölnőtt A szívekben nagy, esti béke. A gyilkos végzett emberével S úgy menekült, kalaplevéve. Reménységnek és tulipánnak Kicsikis deszka alkotmányba 1905-ben ígyen Iktattak be az alkotmányba. A kártyás munkásnak fiúként, S a szép, ifjú mosóasszonynak, Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak, Fejkendőbe kötözött gondnak. A szegényasszony rég halott már, De fiát a szél el nem hagyja, Együtt nyögünk az erdőn éjjel S együtt alszunk el virradatra. |
József Attila: Április 11
2008.04.11. 14:20 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: józsef attila
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr4421292
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások