 | Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról fénykönny gyűl tündökölve: jánosbogár. A felhősávos hegytetőn megnő a hold. Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét, s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget a szíved számára mosolyt. Jéggé fagyott szőlő a szád. Csak a hold finom karéja lehet olyan nagyon-nagyon hideg - ha csókolhatná valaki - mint ajakad. Közel vagy. Itt. Hallom az éjben pillád rebbenéseit. (Áprily Lajos fordítása) |
Lucian Blaga: Hideg ajkak
2008.06.17. 22:06 :: janedoe
3 komment
Címkék: lucian blaga
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr84526220
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ré 2008.06.18. 13:16:54
-megint csak őt néztem.
nem!
azt még mindig nem mondhatom,
hogy csak az enyém.
azt soha de soha...még magamban sem.-
nem!
azt még mindig nem mondhatom,
hogy csak az enyém.
azt soha de soha...még magamban sem.-
kisroka 2008.06.19. 17:24:44
Elgépelted a szerző nevét. Igazából Lucian Blaga, román költő, iró, filozófus.
Utolsó hozzászólások