Pinczési Judit: Megenyhül az idő

2008.07.24. 13:04 :: janedoe

Minden szóban vannak ablakok és lépcsők csillagokra és göröngyökre látók - de túlsok mese- vonat ütközik össze ködfakasztó füstben, szégyentelenül. Minél síkosabb a tér, annál kelendőbb a sínpár - én egy álomban lakom, s egy nádszállal beszélek, de nem tudom, hogy érted-e, egy mályváért, vagy egy rönkért, melyen fürtökben a hangyák. Most még szúrósak a szelek, várja a tél test-kimaradásom, a nyár negatív arcomból feltételez. De tudom, ha jön a Csönd, megenyhül az Idő, fölém hajol, szeret, ahogy a lapát szereti a havat, ahogy a tűz szereti a szenet, ahogy a szív szereti az ítéletet.

1 komment

Címkék: pinczési judit

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.