| Bizony magamra nem Magára gondolok amíg hallgatom madaras rengetegben járva hogy csicsereg az alkalom. Már rég nem készülök a táncra s egyszer csak itt a maszkabál. Jön egy új idő rúgkapálva - a világ ettől meg nem áll. Az embert hibbantnak tekintik ha hagyja hogy jégre vigyék mégis mindazonáltal mindig hűt is melegít is a jég. Ki sosem hál a balgasággal állítólag bölcs se lehet. Mégis mindig mindazonáltal amit teszek az én leszek. A játékost a veszteség is feldobja - neki az a jó hogyha mindazonáltal mégis pörög a vak rulettgolyó - ezért hát jobban érdekelne mint szerencsém bébi-csele hogy híven-hűtlen életemre Maga még rábólinthat-e. |  |
Utolsó hozzászólások