| Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ. Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot, mely lusta, tömör, fekete földbe, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be fúród: s mélyre merítsd bár tintapatakját még feketébben árad, ömöl nézd a fű magját, nézd a fa makkját, gerle tojását, csíragolyót, fekete, fekete, fekete, fekete kelme s fekete elme, fekete arc s fekete gond, fekete ér és fekete vér és fekete velő és fekete csont. Más szín a napfény vendég-máza, a nap a színek piktora mind: fekete belül a földnek váza, nem a fény festi a fekete szint karcsú sugárecsetével nem : fekete az anyag rejtett lelke, jaj, fekete, fekete, fekete. |  |
Babits Mihály: Fekete ország
2009.11.15. 15:33 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: babits mihály
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr951524202
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások