A szó fogan, nő, mint fű éled, s követ magáról félre nyom, a fecskék készülnek így Délnek gyűlve halálos drótokon, ahogy szárnyát feszíti Érted idegeken a fájdalom. Éjszakáim hűvös favödre emelte Neved ajkamig. Túlsó part! - miattad törött le nyugalmam, a mohos fahíd. Teérted gyűjtötte fürtökbe a szív ért dobbanásait. Olyan imát susogtam én föl, - lombja most erdőként suhog: felsírtam érted olyan mélyről, hogy ott most is friss kút csobog. | ![]() |
Váci Mihály: A szó fogan
2009.11.25. 12:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: váci mihály
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr421551031
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások