| anya vagy, hitves és kenyérkereső fáradt háziasszony meg tüzes szerető türelmes álca, női pojáca dróton rángatott fehércseléd S mert mindez természetes nem löknek köszönömöt feléd vásárolsz, számolsz, ápolsz vádolsz a lelked örökké nyugtalan s mert nem fér el benned hát kiönt a felgyűlt szó hangtalan és árad, egyre árad kényszerít keríts egy lapot hogy üvöltsd feketén a fehérbe vágyad mert ez a tiszta lap nem hagy ott és végre te vagy te – egy másik egy szabadabb egy boldogabb ki nem szül robotol éjszakázik lelke könnyű és kivirágzik szürke agyán a gondolat és szeretheted ki kell neked és felhajthatsz öt kupa bort és zenghet részeg éneked és rúghatod vígan a port s ha felnő merszed e jó boron lázadozhatsz egy pár soron sorsod ellen te balga nő nem kopog senki a vers falán hogy túl nagy bent a hajcihő lehetsz tündérszép lány vagy lottyatag szajha s apáca egy perc alatt állhatsz fejre vagy pőrére vetkőzhetsz az utca közepén s egy verslábbal megrúghatod a főnököd az ülepén írhatsz még olyan vers arcú váltót mellyel megváltod egyszer a világot s ha éned netán a Parnasszusra jutna nincs az az isten, ki onnan lerúgna de van egy kis ember, ki ha szólítja neved mindent félbehagysz, hogy öledbe vegyed és úgy ahogy vagy, sápadtra gyötörve megpróbálod átvinni egy boldogabb jövőbe |  |
Tóth Ágnes: Nem kopog senki a vers falán
2009.12.08. 22:13 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: tóth ágnes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr341584709
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások