 | Hegyes fogakkal mard az ajkam, Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam, Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak. Harapj, harapj, vagy én haraplak. Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek, Csak szép játék vagy, összetörlek, Fényét veszem nagy, szép szemednek. - Ó nem tudom. Nagyon szeretlek. Úgy kéne sírni s zúg a vérem, Hiába minden álszemérem, Hiába minden. Ölbe kaplak: Harapj, harapj, vagy én haraplak! |
József Attila: Szerelmes vers
2010.11.09. 20:48 :: janedoe
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: józsef attila
Boda Magdolna: Mindig elkerüljük egymást
2010.10.27. 05:05 :: janedoe
| Amikor nem vagy itt, mélyebben létezel bennem, mint legmélyebb csöndben a csönd. Én ilyenkor csak vándorolok, magamból is kivetve, árván, száműzetve, - és keresem a dalt és a reményt, hogy egy napon majd találkozunk mi ketten a metafizikai létezés sűrű hálóján túl, az itt és ott kereszteződésében és felismersz a csalogány énekében. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: boda magdolna
Ágai Ágnes: Bárhová lépek
2010.10.26. 18:52 :: janedoe
 | Bárhová lépek, beléd ütközöm. Át- és keresztül vagyok szőve már veled. Mozdulataiddal mozdulok, hangodra hangolódom. Így élünk kettős kötésben téphetetlenül. |
Szólj hozzá!
Címkék: ágai ágnes
Reményik Sándor: Csak így...
2010.09.20. 06:54 :: janedoe
| Hogy mért csak így: Ne kérdezzétek; Én így álmodom, Én így érzek. Ilyen messziről, Ilyen halkan, Ily komoran, Ily ködbehaltan, Ily ragyogón, Ily fényes vérttel; Űzött az élet, S mégsem ért el. Menedékem: A nagy hegyek, Az élet fölött Elmegyek; S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: Én, örök vándor, s örök idegen. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: reményik sándor
Nagy István Attila: Szivárvány nélkül
2010.09.19. 22:42 :: janedoe
 | Úgy látszik, mintha játszanék, felhőt kergetnék a tavaszi égbolton, szivárványt rajzolnék, mint az óvodások. De nem játszom, felhőket sem kergetek, a szivárvány pedig eltűnt az égboltról. Itt vagy nekem te, egyszer felhőket kergetsz, szivárványt rajzolsz az arcomra. De játszani mindig szeretsz. |
Utolsó hozzászólások