Ez a szeptember csúful rászedett, (Lator László fordítása) |  |
Bella Ahmadulina: Ez a szeptember
2010.09.18. 20:06 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: bella ahmadulina
Őri István: Csend
2010.09.12. 08:07 :: janedoe
.jpg) | Ne kérdezz semmit, csak ölelj, s ha én kérdezek, ne felelj, csak ölelj, mert most erre van szükségünk. A hangtalan melegre, a néma üzenetre, hogy legyünk szeretve egymás által nagyon, túl minden határon az életig, a halálig a szenvedésig, a boldogságig, hogy elfeledjük a jelent, hogy kit te szeretsz, s kit én is, messze ment. Életünk elhagyott, de egymásnak megmaradtunk, hogy feledjünk, s szeressünk nagyon. Hát ne kérdezz semmit, csak ölelj. |
Szólj hozzá!
Címkék: őri istván
Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson
2010.09.09. 21:05 :: janedoe
| Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson valahogy mégis elfelejteni, leírod, aláhúzod, kiragasztod, szamárfülecskét hajtogatsz neki, kisimítod, odateszed a székre, az ágy mellé, hogy szem előtt legyen, leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre, elalszol, elfelejted, hirtelen eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod, a szíved közben összevissza ver, sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad, kihúzod, megtapogatod, de mindjárt el is teszed, és ráhúzod a cipzárt - mikor megnyugszol, akkor veszted el. |
 |
Szólj hozzá!
Címkék: varró dániel
Szabó Lőrinc: Káprázat
2010.09.06. 01:24 :: janedoe
 | Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part s tenger összevegyül, s együtt, egymás partján heverünk; - vagy nyári réten ringat gyönyörünk, s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak; - vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen, azok is oly tengerszerüen lüktetnek és hullámzanak, egymáson átáramlanak; - vagy mit tudom én! - - Részeg vagyok, húnyt szemmel apadok, áradok, és ahogy a csókodba veszek, a mindenséggel keveredek, s a mondhatatlant mondanám, de összevissza dadog a szám, hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz, s szikrát vet a test és fellobban a perc - óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? - Villámok vad deltája szakad lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény, érzékeink káprázó tengerén. |
Szólj hozzá!
Címkék: szabó lőrinc
Nemes Nagy Ágnes: Reggeli egy dán kocsmában
2010.09.05. 20:55 :: janedoe
| Vörös kőpadló, súrolt asztalok, rajtuk keskeny, keményített az abrosz, a kandallón tányérnyi, barna óra szúette lábon dől hozzá a falhoz. Famutatőja rándul, mint az ín öreg lovak meggöbösödött térdén, és halkan percen, mintha széna hullna, vén, lomha testük a jászolhoz érvén. Mert istálló volt hajdanán e hely, mielőtt még a tisztaság kifente, s a holt lovak szelíd farára méláz a kávéillat gomolyán az elme. Nyílik az ajtó. Jő a dús szakácsné, kávészag árján imbolyogva szintén, és hátrabök, magyarázva, hogy arra félrefitult arccal szundít a pincér. S a tálca! Ürmös!És micsoda sajtok ! Tejszin, kövérség, sonka rozskenyérrel ! Bizony még sokszor erre gondolok, a matracról majd felriadva éjjel. Kint az idő gyöngyszürke, mint a tenger, mely hantalan fickánd az ablakon túl, s a tompa zúgás, mint a némafilmnél a zongora, tán nem is vele kondul. Mert zsong a ház is, fortyan, köp a kávé, a piros sajtok körben puffadoznak, csusszan, zizeg a sok kemény terítő, s az asztalok szemérmes táncba fognak, s barna lépcső fogsorát kinyitja, s mély basszus-hangon hosszan hahotáz, zümmögnek mind termetes gerendák, és négy sarkát emelinti a ház, guggoltából feláll - a pincéjében megkottyannak a pálinkák, borok, és kéményéből bodrot eregetve a zsibbadástól vígan tántorog. Egy viaszkosvászon-csizmás halász a sziklák mögül éppen erre téved, megáll, felbámul, s látom, tenyerét riadtan kapja két kerek szeméhez. |  |
Utolsó hozzászólások