 | akit itt magad mögött hagytál máig felbosszant az az asszony azzal az elnyílt nedves szemmel azzal a laza fényes hajjal könnyű ruhában van mezítláb ül a falamon épp mögöttem a kövön hűsöl barna lába arcán a honos szomorúság amit a világ mosolynak mér kezében most is éles jó tárgy megint valamit aprít hámoz vagy épp csak ül a keze pilled síró gyereknek kiskutyának meleg ölében öblöt tartva vagy a sötétlő kert igézi mikor érkezel hátra sem néz egy szörnyeteg akitől nem félsz egy szent kinek a konyhapadján elzokogják a lányok bátran hogy te nem jól szeretted őket |
Falcsik Mari: Asszony
2010.01.27. 19:25 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: falcsik mari
Seal: Kiss from a rose
2010.01.24. 13:04 :: janedoe
| There used to be a graying tower alone on the sea. You became the light on the dark side of me. Love remained a drug that's the high and not the pill. But did you know, That when it snows, My eyes become large and The light that you shine can be seen. Baby, I compare you to a kiss from a rose on the gray. Ooh, The more I get of you, The stranger it feels, yeah. And now that your rose is in bloom. A light hits the gloom on the gray. There is so much a man can tell you, So much he can say. You remain, My power, my pleasure, my pain, baby To me you're like a growing addiction that I can't deny. Won't you tell me is that healthy, baby? But did you know, That when it snows, My eyes become large and the light that you shine can be seen. Baby, I compare you to a kiss from a rose on the gray. Ooh, the more I get of you The stranger it feels, yeah Now that your rose is in bloom. A light hits the gloom on the gray, I've been kissed by a rose on the gray, I've been kissed by a rose I've been kissed by a rose on the gray, ...And if I should fall along the way I've been kissed by a rose ...been kissed by a rose on the gray. There is so much a man can tell you, So much he can say. You remain My power, my pleasure, my pain. To me you're like a growing addiction that I can't deny, yeah Won't you tell me is that healthy, baby. But did you know, That when it snows, My eyes become large and the light that you shine can be seen. Baby, I compare you to a kiss from a rose on the gray. Ooh, the more I get of you The stranger it feels, yeah Now that your rose is in bloom, A light hits the gloom on the gray. Yes I compare you to a kiss from a rose on the gray Ooh, the more I get of you The stranger it feels, yeah And now that your rose is in bloom A light hits the gloom on the gray Now that your rose is in bloom, A light hits the gloom on the gray. |
Szólj hozzá!
Címkék: seal
Örkény István: Üveghalál
2010.01.20. 21:57 :: janedoe
.jpg) | Délután ötkor halkan zihálni kezdett, de senki sem vette észre. A családot a vendégvárás izgalma tartotta fogva. A zihálás erősbödött, később hörgő hangokkal elegyedett. Most se figyelt rá senki, habár az idegek már jelezték, hogy valamilyen rendhagyó hangforrás működik a lakásban. Csakhogy van bennünk egy olyan jelzőrendszer is, mely mindent letompít, hogy késleltesse a rosszat. Amióta ösztöneink elzsibbadtak, csak a közvetlen veszélyre riadunk fel. Míg testet nem ér, nincs semmi különbség egy kiköpött cseresznyemag és egy kilőtt puskagolyó között. A hörgések sűrűbbek lettek, aztán elcsitultak. De éppen akkor, ebben a baljóslatú csöndben, megszólalt egy buggyanó hang, mint amikor megpattan egy ér, s a tüdőből habos vér tódul a szájba. Mind összeszaladtak. Olga mama lassan letette a majonézt, és azt mondta: - Istenem. Márti azt mondta: - Én nem tehetek róla, anyu, kérem. Olga mama azt mondta: - Mert sohasem arra figyelsz, amit csinálsz. A nagymamóka közbeszólt: - Ne veszekedjetek, mert bezár a csemegebolt. Csakugyan, valakinek le kellett volna menni és kicserélni a szódásüveget. De nem bírtak mozdulni. Álltak és néztek, mert nincs lenyűgözőbb, mint a szenvedés. Az üveg belsejében pezsgett a víz; a pezsgés megremegtette testét. Száján buborékok buggyantak ki, elpattantak, lefolytak az oldalán. Néma volt, de lehet, hogy szenvedett; ebből a zárt rendszerből nem tudtak kiszökni a hangok. Egy idő múlva kipezsgett a szénsav, a víz föltisztult, az üveg elcsendesült. Nem szállt föl belőle egyetlen buborék sem. Olga mama fölébe hajolt, és hallgatózott, az üveg azonban nem adott többé életjelet. - Istenem, mi lesz velünk? - kérdezte a nagymamóka. Senki se válaszolt. |
Szólj hozzá!
Címkék: örkény istván
Takács Zsuzsa: Születésnap
2010.01.13. 06:39 :: janedoe
| Harsonák, hideg. Még reménykedő, őrült levelek - magadnak írod őket - kopognak az ablakon, rázódnak vadul, kelletik magukat, mint táncosnők kövér mellén a gyöngyfüzér szenvedélytől párás, verítékrágta szemei. Dérmarta levelek, mielőtt fölenné őket a mindig éhező téli nap, mivel nem Iel gyümölcsöt, száraz lombon, vértelen bogyókon él és szédeleg az éhségtől az égen. Késő november. Betűzd az utolsó, vékony ereket: élj sokáig! - írják - sok sikertl légy jobb ! légy okosabb ! Ennél is okosabb? - kínodban fölnevetsz, s már könnyed folyik a nevetéstől - ennél is jobb? Csöngetés. Meleg gyerektestek körülötted, ajtót nyitni szaladtok. Magassarkú cipőben, kigyulladt arccal állsz, szállnak a csókok és ütköznek az előszobában a virágcsokrok, a vendégsereg a szobába besodor. És megvan a szoba, ahol az előbb még terítettetek, ámulva látod, hogy nem vált jégbarlanggá, ameddig kint voltál, hogy nem lakják farkasok, ettől őrült reménykedés fog el, hogy megvan még az ország, hogy élsz - Csilingel a jégpohár kezedben, magasra tartod. Születésnap. |  |
boldog születésnapot, Héka! :)
1 komment
Címkék: takács zsuzsa
Baranyi Ferenc: A nyolcadik ajtó
2010.01.06. 12:00 :: janedoe
.jpg) | Kékszakállú, én adom most: íme, itt a nyolcadik kulcs. Csak belülről nyitja ajtód, mely saját magadra tárul, nem torzíthat már a fény, mely rólam visszaverve rádhull - nem vagyok már. Tűnhetsz annak, ami vagy - s nemcsak lehetnél. Senki sem lát, csak a nyirkos várfalak közé rekedt éj. Mássá tett a nő-jelenlét: úgy lehettél hős, kegyetlen, dús, gyengéd, s országgal ékes, hogy a tükröd én lehettem, gyöngeséged s múltad titkát féltve is büszkén szemérmes úgy lehettél, jó uram, hogy volt egy asszony, aki kérdez. S ha hét ajtód meg se látom? Ha semmit se kérdezek meg s azt sugallja hallgatásom, hogy kicsit sem érdekellek? Akkor sértve inkább lennél? Akkor inkább lenne részem bús magamra-hagyatottság várad örök éjjelében? Lettem volna - mint sok asszony - üres szívű, puszta szájú? Milyen kellett volna lennem? Mondd meg nékem, Kékszakállú! Enyém most már minden éjjel - és mindig is éjjel lesz már. S vak az éj. Senkise lát, csak a rajtam kívül rekedt vár. Fedd magad fel önmagadnak, mérd, amit raksz és amit dúlsz. Kékszakállú, én adom most: íme, itt a nyolcadik kulcs. |
Utolsó hozzászólások