| Lélekzetem gyorsan tűnő ködöt lehell az ablakon homálya holdja egyre nő ahogy magamat faggatom. Mi hozhat még nekem vígaszt? Szerelmem is bogozhatatlan, sugárzik mint a fájdalom és éjjelenként fölriaszt. Kabátom belső balzsebében, éppen szívem fölött a tiszta toll. Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen s ki gondol rám, ha most az égre néz? s ki válaszol? magamban van honom. Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy, mint hullámverte zátonyon berajzolt testű tengerész. Kéken lebeg az ég felettem s ázott esernyők bánata csorog bennem ma hajnal óta már. Hiába ég a nap felettem, lehangol, mint a másnapos szakáll. Sötét a bánat kútja s mint a jég, de tükrén mégis ott borzong az ég, mélységbe hullott életem elé is így tartja védő két kezét a kék. A bánat így emel fel égre mégis. (S nem tart soká. Ha rámfigyelsz, majd egyre égibb hangot hall füled. S a végső szó után meséld el, hogy bordán roppantott a rémület.) |  |
Radnóti Miklós: Ha rám figyelsz...
2010.03.06. 08:45 :: janedoe
1 komment
Címkék: radnóti miklós
Ingrid Sjöstrand: Van közöd hozzá?
2010.02.24. 08:03 :: janedoe
 | Van hozzá közöd, (Tótfalusi István fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: ingrid sjöstrand
Csukás István: Téli sóhajtás
2010.02.17. 09:00 :: janedoe
| Már a tél elérte a várost, plakátok nyalják a ködöt, a szerelem sós íze magányos számat marja, mint két pólus között a neonfény északsarki, havas tündöklése - a szerelem szívem s szíved közt hatalmas ívként kigyúlt: nem vagy velem. Szabad kóborgó, ámulok, önként a karodba mi űz? A tél fehér pincéibe lucsok verte tavasz fénye betűz, így omlik össze majd a gőg, és fortyogó kamaszkorom, fennhéjázása összetört szelíden szóló szavadon. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: csukás istván
Bella István: Nézz utánam!
2010.02.14. 10:59 :: janedoe
 | Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Csak engem nézz, egyedül, igazán! Első és utolsó mozdulatod engem nézzen, mikor már szó vagyok, s fut, fut velem világ fölött a szán. Gyeplőim – napvilágpárhuzamosod – éj-nap nyakába vetve, ellobog. Trappol a fény. Árny dobban árny után. A sötétség, mint földi ustorok. De nézz utánam, s én visszafordulok, átkelek újra érted az éjszakán. |
Szólj hozzá!
Címkék: bella istván
Pinczési Judit: A gyermek dala
2010.02.05. 20:31 :: janedoe
| A kislányt "gyermeknek" nevezték, mert egyszer Adrianino kérdésére: "Mi vagy te?" - így válaszolt: "Én gyermek vagyok." (Kurt Tucholsky) Ha felnőtt leszek s te egész piciny, majd úgy leszek, hogy ne félj soha, Naphullás közben is megvédelek ha utánad rúg a Zongora, soron kívül adok majd tortát, málna-íz lesz a bánat tora, elalvás előtt fújok hat nótát! (és reggel is néha, csak ne sírj soha.) Ha jeget eszel (egy egész picit), vagy levelet nyelsz (virágot soha!) jaj és júj nélkül vetem meg az ágyad, nevetés lesz a bánat tora, párnádra kötök mályvaláng-vitorlát, mert didereg a tenger! - (csak elérj oda!) Az Óceánig is elhajózhatsz, ott majd én leszek a Tortahegy, s ha fentről a Szél elfújja a gyertyát, Vackort, a mackót is előveheted, hisz sötétben lenni cudar nehéz, mert a sötét az sötét, és harap nagyon! (hogy mi a bátorság akkor s milyen?) Én Óznál is jártam és azt is tudom. Zenélő levélként pörgök a fán, rozsdamész vakol s a szél fénypora. Ha felnőtt leszek, s te egész piciny, majd úgy leszek, hogy ne félj soha! |  |
Utolsó hozzászólások